Oldalunk a zavartalan működéshez cookiekat (sütiket) használ, ment le az Ön gépére. Ezek használatát engedélyeznie kell böngészőjében.

cegunk

Rádiós riasztók

Figyelő - Banktechnika rovat, 1995. február 2.
A pénzintézetek védelmi konstrukcióiban igen elterjedtek a rádiós riasztó rendszerek, bár – érthetően – elég nagy a titkolózás mibenlétükről, megoldási módjaikról.

.

Az egészségügyben, közigazgatásban s másutt bevezetett rádiós személyhívó rendszerekhez képest (a Nádor Rendszerház tizenhét kórházat összekötő személyhívó hálózatáról a Figyelő 1994. október 11-i számában írtunk) a biztonságtechnika magasabb műszaki követelményeket támaszt: az adó-vevők pontossága, a hatótávolság, az épületen belüli árnyékolások veszélyjelzés esetén különleges fontosságot kapnak. Mint ahogyan az is, hogy például rablótámadás esetén elég legyen észrevétlenül egy ártatlan öngyújtóhoz nyúlni, s a rendőrségen máris megszólaljon a riasztó.

Kiknek célszerű egy bankban ilyen rádiós eszközöket használni? A biztonsági szolgálat szakembereinek, akik az őrzéssel, pénzszállítással foglalkoznak, többnyire külső cégek alkalmazottjaiként, a szervizszolgálat tagjainak (a víz, gáz, villany mellett a számítástechnikai rendszer is azonnali hibaelhárítást követelhet), anyagbeszerzőknek, és természetesen veszély esetén riasztásra. Ez utóbbi esetben a kommunikációs üzembiztonság mellett fontos paraméter a méret, minél kisebb, annál jobban álcázható a riasztásra használt készülék. Az üzembiztonságra a hozzáértők többféle mért paramétert adnak meg, amelyek a megfelelő jel/zaj viszonyt adó hívási módot, a zavarérzéketlenséget, a gyártmányok megbízhatóságát jellemzik. Lehetőség van kódolt személyi üzenetek hagyására, a készülékek illetéktelen használat ellen PIN kóddal védhetők, s ha ellopják valamelyiket, a központi vezérlőből letilthatók.